Kopasz mercis balladája

2010.12.09. 17:09 :: Beküldő

 

Ő száguld a sötét éjben...
Sötétség a sötétségben.
Szeme csillog, arca ragyog:
„Én a kopasz mercis vagyok!”
 
„Ez a merci egy nagy csoda
Megyek vele ide-oda
Nőt soha így nem szerettem
Anyám nyugdíjából vettem.”
 
Ő száguld a sötét éjben
Sötétség a sötétségben
Zebra előtt gázt ad, rohan,
Schumacher ment ilyen gyorsan
 
Arra járt egy öreg néne
Zebrán menne át szegényke
Kopasz mercis már nem lassít
Szegény nénit majd' szétlapít'.
 
Kopasz mercis kiszáll, jajong
„Szegény autó, nem lett bajod?”
De a kocsi épen maradt
Nem súrolta meg a falat.
 
Kopasz mercis feje lilul
Fekvő néne felé indul:
„Nem láttad a kocsim, ecsém?
Az anyádnak jössz ki elém?!”
 
Öreg néne tápászkodik lassan
Feláll, ránéz, s így szól halkan:
„Édes fijam, az istennek,
Anyád vagyok, nem ismersz meg?”
 
„Mé', mi van ma, anyák napja?”
- mondja mercis, s otthagyja.
És továbbmegy sötét éjben,
Sötétség a sötétségben.

 


Szólj hozzá!

Címkék: szövegelés

A bejegyzés trackback címe:

https://mokalista.blog.hu/api/trackback/id/tr912485948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása