Egy történelemtanárral mentem el vakrandizni. A pasi bemutatkozott, és lelkesen újságolta, hogy most épp meg tud hívni egy kávéra, mert nála van az osztálypénz.

Randiztam egy pasival, 34 éves volt, és egész végig arról beszélt, hogy plüsskutyával alszik. Reggelente betakargatja, dédelgeti, elmeséli neki a napi eseményeket. De kimosni nem meri, akkor mindig odaadja egy ismerősének, mert ő nem bírná látni a kutya szenvedéseit.

Netes ismerkedés, egy igazi művelt, okos, kedves, aranyos srác. Találkozzunk! Oké. Tanultam latint az egyetemen, ez is feljött témaként, valami nyelvész volt a fickó. Randi. Öltöny, nyakkendő, meg egy "Best of római irodalom" kötet, hogy mielőtt mélyebben belebonyolódnánk egy pár sort ugyan fordítsak már vissza latinból, mert hát ugye a neten mindenki azt mond, amit akar és szeretné leellenőrizni, hogy tényleg tanultam-e latinul. Meg hogy igazat mondtam-e. És egyébként is, neki ez fontos.

Az első randin benyakalt két üveg bort, amitől hullára berúgott. Majd ezek után elkezdett vérezni az orra. Állítása szerint ez nála így volt normális.

Sziget fesztiválon egy meglehetősen illuminált vadidegen pasi odalépett hozzám, és bánatosan, meggyőződés nélkül csak ennyit kérdezett:
- Nem?

Többfordulós levelezés, telefonálás során biztosítjuk egymást a kölcsönös szimpátiáról, meg ami ilyenkor még előkerül. Eljön a randi napja, beszélgetünk, ki mivel foglalkozik. A lány fősulira jár, és ugye nem haragszom, de valójában nem ismerkedni akar, hanem anyagot gyűjt a szakdolgozatához, amiben az internetes társkeresésről fog értekezni...

Első randi a sráccal, jön értem kocsival, rózsa, kinyitja előttem az ajtót. Elindulunk, már másfél órája kocsikázunk, amikor én félénken megkérdezem, hogy nem iszunk-e meg valahol kólát. Erre közli velem, hogy nála egy fillér sincs, így nem tudunk sehová beülni, meg különben is, az a lényeg, hogy benzin legyen szarásig.

Nemrégiben beajánlottak nekem egy srácot, engem meg neki. Kb. 250 km-re lakik tőlem. Eleinte telefonon és e-mail-en tartottuk a kapcsolatot. Kb. a második telefonos beszélgetésünk után virágot küldetett nekem a munkahelyemre. Totál el voltam ájulva tőle! Aztán megbeszéltünk egy találkozót. A fényképen jobban nézett ki, de azért élőben sem volt éppen bányarém, így ez a része nem volt csalódás számomra. Viszont a beszélgetést azzal kezdte, hogy mit fog szólni az anyukája, ha megtudja, hogy egy olyan lánnyal ismerkedik, aki más babája volt. Hozzáteszem, mielőtt még bármi kapcsolat lett volna közöttünk, már akkor tudta, hogy elvált vagyok. Tehát nem is értettem, hogy mi ez a megjegyzése. A következő: örülne, ha meglátogatnám a lakóhelyén. Ő nem szívesen jönne hozzám, mert az olyan messze van.

Szórakozóhelyen ismerkedtünk meg, elég jóképű volt. Randin értem jött a rozoga 15 éves Ladájával, moziba mentünk. Mozi elé érve fél órát köröztünk, hol parkoljon le, mert ő sötétbe nem áll, nehogy ellopják a Ladát. Moziban a film alatt nagy görcsölés, mi lesz, ha ellopják a Ladát? Utána pizzéria, ott újabb parkolásos cirkusz, mire nagy nehezen talált egy helyet, egy Merci meg egy Audi között - nagyobb így az esély, hogy inkább azokat viszik el, nem a Ladát -, és ki is lehetett látni az étteremből rá, hogy intézkedni tudjon, ha mégis azt vinnék. Témái: Ő fotós, de sose keres pénzt, mert a megrendelők mindig átverik meg nem fizetik ki. Van egy szuper kamerája, amivel fotóz, de nem tudja, mi lesz ha ellopják a Ladát, mert akkor mivel fog dolgozni? Annyira fél ettől, hogy (szüleivel lakván) megkérte apját, az parkoljon az utcán a Wartburgjával, és ő tarthassa a Ladát a garázsban, mert ha azt ellopják, akkor üt be az igazi krach.

Egy netes ismerkedés, telefonon megbeszéltük, randi, Nyugatinál, óra. Szódás szemüveg, fehérzokni, makkoscipő. Szegfű! S egész idő alatt mosolyogva hallgattam, ahogyan a kifestett barna lányokat pocskondiázza, s egyáltalán minden nőt, ezt csak külön kiemelte. S hogy anyukája ezt mondta, meg azt, s ezt így, meg úgy csinál, főz, stb. Nem vagyok plázacica, de kifestem magam, s szívesen "hordom" a könnyen barnuló bőröm. Nem tudtam más téma felé kanyarodni, tehát - még mindig mosolyogva -, közöltem vele, hogy anyuka már biztosan várja. Gondoltam, erre kapcsol majd.
Ránézett az órájára - Tényleg! - és fizetés nélkül elrohant.

A legröhejesebb randim tárgya egy régi Opellel érkezett, és nem engedte, hogy letekerjem az ablakokat - nyár közepe volt, 40 fok kábé -, mondván:
- Hadd higgyék a járókelők, hogy van klíma is az autóban.